Amikor a szervezetünk ellenáll a cukornak - Matyecz Mónika

A cukorbetegség hátteréről

A cukorbetegség (latin elnevezése diabetes mellitus) a legrégebben ismert krónikus betegségek egyike. Hazánkban több, mint fél millió ember szenved ebben a betegségben, és legalább még egyszer ennyi embernek van már cukoranyagcsere-zavara, ami diabaetes kialakulásához vezet.

A jelenlegi nemzetközi osztályozás a szénhidrátanyagcsere-zavarok 3 típusát különbözteti meg:

1. emelkedett éhgyomri vércukorszint (IFG): éhomi vércukor szint emelkedett (6,1-6,9 mmol/l). Jellegzetes panaszt nem okoz, klinikai tünetekkel nem jár, gyógyszeres kezelést nem igényel. Az életmód megváltoztatása azonban mindenképp szükséges: testsúlyfelesleggel rendelkezők esetén a súly normalizálása, rendszeres testmozgás, túlzott szénhidrát-és energiatartalom miatt zsírfogyasztás kerülése ajánlott.
2. csökkent glükóztolerancia (IGT): a cukorterheléses vizsgálat 120. percében mért vércukorérték 7,8-11,1 mmol/l közötti értéket mutat. Ebben az esetben is a leghatékonyabb kezelésnek az életmódváltozás bizonyul.
3. a már kialakult cukorbetegség.

A diabetes egy komplex anyagcserezavar, mely kezeletlen formában emelkedett vércukorszinttel járó állapot, melynek hátterében elégtelen inzulinelválasztás és/vagy – hatás, ennek eredményeként abszolút vagy relatív inzulinhiány áll.

A cukorbetegség diagnózisa a klinikai tünetek keltette gyanú alapján, máskor szűrővizsgálat keretén belül végzett vércukor-meghatározás eredménye biztosítja. A cukorbetegség klasszikus klinikai tünete a polyuria (a vizelet mennyiségének megnövekedése), a polydipsia (fokozott folyadékfelvétel az állandó szomjúságérzés miatt) és az egyéb okkal nem magyarázható fogyás. A fogyás kialakulhat átlagos, fokozott (polyphagia), vagy rossz étvágy mellett. Fentieken kívül a beteg panaszkodhat fáradtságra, az étvágytalanság mellett hányingerre, hányásra. Időnként homályos látás lép fel, amelyet a szemlencsének a hyperosmolaris csarnokvíz miatt megváltozott fénytörése okoz. Nőkön gyakran pruritus vulvae, férfiakon ritkán balanitis alakulhat ki. Visszatérő, nehezen gyógyuló infekciók is felhívhatják a figyelmet a cukorbajra. Olykor lábikragörcs, vagy a kézujjakon zsibbadás jelentkezik. Súlyos esetben a kialakuló hyperglykaemiás ketoacidosis vagy a nem-ketotikus hyperosmolaris állapot tudatzavarhoz, eszméletvesztéshez vezethet, és kezelés nélkül halált okozhat.

Fokozottan veszélyeztetettnek tekinthető az a személy,

1. akinek a közvetlen hozzátartozói között cukorbeteg van,
2. akinek a családjában halmozottan fordul elő cukorbetegség,
3. aki súlytöbblettel rendelkezik,
4. aki magas-vérnyomás betegségben szenved,
5. akinek kóros vérzsírértékei vannak,
6. akinek terhesség során cukoranyagcsere-zavart állapítottak meg,

Cukorbetegség típusai

A nemzetközi osztályozás a cukorbetegség négy típusát különbözteti meg, az összes esetek döntő részét az 1-es és a 2-es típus képezi.

A, 1.-es típusú (IDDM = inzulindependens diabetes mellitus): az az állapot, amely az inzulint termelő-sejtek elpusztulásának következménye, és az inzulintermelés megszűnésével, azaz abszolút inzulinhiánnyal társul. A cukorbetegek 7-10%-a szenved e diabetes formában,

B, 2.-es típusú (NIDDM = non-inzulindependens diabetes mellitus): az inzulinhatás csökkenésének és/vagy az inzulinelválasztás károsodásának következtében jön létre. Az inzulintermelés e formában hosszú időn keresztül részlegesen megtartott maradhat.

C, A cukorbetegség ún. speciális formái különböző kóroki tényezők eredményeként jönnek létre, mint például:

genetikai eltérések, gyógyszerek vagy vegyszerek hatására, fertőzésekre, a hasnyálmirigy sérülésre, visszatérő gyulladásokra vezethetők vissza.

D, A terhességi cukorbetegség (gesztációs dibetes) a terhesség kapcsán vagy a terhesség alatt kerül felismerésre.

A cukorbetegség kezelése

A diabetes kezelésének három alappillére a megfelelő étrend, a napi rendszerességű fizikai 
aktivitás és az ezekhez adaptált gyógyszeres kezelés, ideértve az inzulinadást is.

Az 1-es típusú DM-ban szenvedő beteg mindenképp inzulin kezelésre szorul. Napjainkban számos inzulin áll rendelkezésre: gyors, intermedier és lassú hatásúak ismertek. A megfelelő inzulin kezeléssel, a helyes diéta betartásával, a napi többszöri vércukor önellenőrzésével lehetőség van a betegség karbantartására. Ha ennek ellenére sem sikerül megfelelően beállítani a vércukorszintet az orvos javaslatára inzulin pumpa igénylehető, mely biztosítja az állandó inzulinszintet a szervezetben, ezáltal megelőzhetők a nagyobb vércukor ingadozások.

A 2-es típusú cukorbetegek esetén a kezelés nem az inzulinnal kezdődik, hanem először megpróbálják a megfelelő diéta alkalmazásával a normál vércukorszintet fenntartani, ha ez nem sikerül akkor alkalmazzák a gyógyszeres kezelést, és ha ezzel sem sikerül elérni a a megfelelő értékeket, akkor térnek át inzulinterápiára.

Megelőzhető-e a cukorbetegség?

Az 1-es típusú diabetes tekintetében az orvostudomány ma még nem ismer olyan módszert, ami hatékonyan, biztonságosan és mellékhatás mentesen segítené a kórkép megelőzését. Azonban a 2-es típusú diabetes esetében jól ismert a súlytöbblet és a metabolikus szindróma jegyeit hordozó személyek magas rizikója a betegség kialakulására. Ezért fontos a normál testsúly megtartása, magas vérnyomás esetén a megfelelő kezelés, és a vérzsírok rendszeres ellenőrzése. Ezáltal lehetőség nyílik a diabetes elkerülésére vagy kialakulásának elkerülésére.

Felhasznált irodalom

• dr. Winkler Gábor-dr. Baranyi Éva: Cukorbetegek kézikönyve SpringerMed. Kiadó Kft., 2006
• Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve: A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása a felnőttkorban, Készítette: A Belgyógyászati Szakmai Kollégium és a Magyar Diabetes Társaság
• Dr. Székely Miklós: Kórélettani alapok, Pécs, 2006